Szathmári Orbán Sámuel (Szatmár, ? – Berettyószéplak, 1757. szept. 10.) ref. lelkész. Szatmáron kezdett tanulni. Tanulmányait Debrecenben folytatta, ahol 1723. jan. 25-én lépett a →togatusok közé, majd 1732-től →köztanítóságot, 1733 júliusától 1734 márciusáig pedig →seniorságot viselt. Majd a külföldet kereste fel s 1734-ben az utrechti, 1735. jún. 13-án a groningeni, az 1735–36. tanévben a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazajötte után 1740-ig Nagylétán, 1744-től 1747-ig Szamossályiban, 1751-től Berettyószéplakon lelkészkedett. – Művei: De usu salis in sacris israelitarum ejusque mysterio. (Utrecht, 1734.) (II. kiad. Bremen, 1770. egy válogatott disszertációkat tartalmazó gyűjteményben.) De vinea Salomonis in Baal Hamon (Énekek éneke VIII. 11.). (Groningen, 1735.) De Abrahamo et Deo clypeo Abrahami atque posterorum ejus. (Franeker, 1736.)