Szathmári Baka Péter (Vetés, 1625. febr. 17. – ?, ?) ref. lelkész Nagyváradon, Szatmáron s újra Nagyváradon tanult. Azután külföldre ment, hol 1646. szept. 22-én Groningenben, 1647. márc. 27-én Franekerben, ugyanez évben Utrechtben, azután megint Franekerben, 1649. márc. 18-án Harderwijkben, ez évi máj. 12-én Leidenben lépett az egyetemi hallgatók sorába. Innen 1650-ben indult vissza, de sokáig bolyongván Franciaországban és a francia Svájcban, csak 1652-ben érkezett meg hazájába, hol azonnal →rektornak alkalmazták Nagyváradon. Innen 1654 júliusában Nagyecsedre ment lelkésznek, de már 1655-ben csak reversalis mellett fogadta vissza a →tiszántúli egyházkerület. 1656-ban jobbnak látta Királyhelmecre távozni, 1657-től 1661-ig pedig Sárospatakon lelkészkedett, hol nyíltan buzgólkodhatott a puritánus elvek érdekében. 1661-ben Fogarasra vitték papnak, 1666-ban és 1667-ben pedig özv. Kemény Jánosné Lónyai Anna udvari papjául említtetik. 1673 szeptemberében még élt, de további sorsa ismeretlen. – Nevezetes a Maresius Sámuel groningeni professzorral folytatott polémiájáról. – Művei: Defensio simplicitatis ecclesiae adversus nonnullas quaestiones. (Franeker, 1649.) Vindiciae defensoris simplicitatis ecclesiae. (Uo. 1653.) Defensio simplicitatis ecclesiae Christi. (Uo. 1653.) Izrael Istenének igaz tiszteleti mellett buzgó Ilyés prófétának elragadtatása (Gyászbeszéd Vásárhelyi Péter felett). (Nagyszeben, 1666.) Respondeált a „De probationibus spirituum…” (1648.) tartott viták során a „Spiritus Posoniensis in Hungaria” bírálatát tartalmazó részben, és a „De imperio Hunnorum” (1649.) tárgyaló vitában. →Zólyomi Sámuelnek unokája.

Irodalom: Zoványi Jenő: Ki volt a Sz. B. P. irodalmi ellenfele? („Kisebb dolgozatok…” között, 1910.), Uő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (1911.).