Szászrégeni ev. káptalan, az →erdélyi kerületben, ismeretlen körülmények között már a reformáció megindulása táján szakadhatott ki eredeti főesperességéből, az ózdiból. Vármegyei terület volt, de tiszta szász népességgel, melynek a római katolicizmustól való elszakadása után kitartóan evangélikus voltát sohasem szívelhették a helvét irányhoz és az antitrinitarizmushoz csatlakozott földesurak. Fennállásának ebből eredő nehézségét csak növelhette az a körülmény, hogy a 18. században mindössze hat egyházat számláló káptalan azelőtt sem állott sokkal több anyaegyházból, nyolc levén eredetileg a megszűnt magyarrégenivel és marosfelfalusival.