Szász Domokos (Szemerjai) (Nagyenyed, 1838. máj. 25. – Kolozsvár, 1899. jan. 8.) ref. püspök, az előbbinek nagybátyja. Magánúton végezte iskoláit egészen 1851-ig, midőn a marosvásárhelyi gimnáziumba lépett. Ezt már 1853-ban elvégezte, de fiatal kora miatt főiskolai tanulmányokat még nem kezdhetvén, két évet Kézdivásárhelyen töltött Károly bátyjánál. 1855-től 1859-ig teológiát hallgatott Kolozsvárt, hol mindjárt ezután, 1859 augusztusában lelkésszé választatott. 1860-ban a külföldet is fölkereste s ez év májusától Heidelbergben időzött egy évig. Hivatalába visszatérve, ettől fogva élénk részt vett, sokszor intéző szerepet vitt az →erdélyi egyházkerület, valamint gyülekezete és városa mozgalmaiban és küzdelmeiben. Miután 1870-től 1878-ig →egyházmegyei jegyzői tisztet viselt, az →egyházkerület 1878-ban →generalis notariussá, állandó →konventi taggá, 1881-ben a →debreceni zsinat tagjává, 1885. máj. 26-án püspökké választotta. Fontos tényező volt a →Magyarországi Prot. Egylet megalakításában, s abban mindvégig választmányi tagként működött; ugyanígy a →Magyar Prot. Irodalmi Társaságban is, melynek ő gyűjtötte a legtöbb tagot. Az erdélyi múzeum-egyletnek alelnöki hivatalában szintén élénk tevékenységet fejtett ki. – Munkálkodásának súlypontja természetesen püspöki hivatalára esett. Hatalmas képessége, alkotó ereje és találékony szelleme pihenést nem ismerve törekedett egyházkerületét virágzásra emelni. Az ún. körlelkészségeknek nemzeti és egyházi érdekeket egyaránt szolgáló intézménye, nagyszámú templomok és más épületek emelésének lehetővé tétele a legnagyobb részben nevéhez fűződik, de működésének koronáját a →kolozsvári teol. akadémiának a megteremtése képezte. Huszonegy évnek minden áldozatra kész, semmi akadályra nem tekintő, néha szinte könyörtelennek és kegyetlennek mondható küzdelme után 1895 őszén nyitotta meg ez intézetet, megajándékozván azt úgy a maga, mint a →Pap Gábor dunántúli püspök általa megvásárolt könyvtárával. Élete végső éveiben az egyházkerületi lelkész-árvák elhelyezésére „szeretetházat” emeltetett Kolozsvárt, azonban úgy ez, mint minden egyéb alkotása nem volt eléggé megalapozott az anyagi erő tekintetében. Tevékenységének eredményei túlterjedtek egyházkerülete határain is. Az egyetemes →gyámintézet alapszabályait hosszas előmunkálatok után ő készítette el, s az ún. tőkesegélyezés, melynek eszméje különben nem tőle eredt, szintén az ő tervei szerint hajtatott végre. Püspöksége előtt többoldalú írói munkásságot folytatott. A költészet terén is próbálkozott, fordított egy pár ismeretterjesztő és történeti művet franciából, de főleg az egyházi irodalom mezején dolgozott. Az →Erdélyi Prot. Közlönynek 1871-től 1876-ig főmunkatársa, 1877-től 1884-ig szerkesztője, úgyszintén az ezzel megjelent →Prédikátori Tár I. folyamának (1871–1873.) is egyik szerkesztője volt. Lapjában és a P. E. I. L.-ben cikkei, valamint a →Szász Károly és →Fördős-féle →Papi Dolgozatokban, a Prédikátori Tárban és a Kalászok…-ban prédikációi és agendái nagy számmal jelentek meg. – Önállóan közrebocsátott ily irányú művei: →Czelder Márton működése Romániában (Név n.). (Kolozsvár, 1870.) A vallásos eszmék története (2 k.). (Uo. 1870–73.) A confessiók kérdése, különös tekintettel az ún. apostoli hitformára. (Pest, 1872.) A kolozsvári ev. ref. egyházmegye emlékirata az erdélyi ev. ref. egyházkerület papnöveldéje ügyében (Név n.). (Kolozsvár, 1874.) A kolozsvári m. kir. tudományegyetemmel kapcsolatban felállítandó ev. ref. teol. fakultás és tanárképezde tervezete. (Uo. 1875.) Válasz →Kovács Albert… úrnak az erdélyi ev. ref. egyházkerület papnöveldéje ügyében. (Uo. 1875.) Templom és iskola (Prédikáció). (Uo. 1876.) A prot. templom (Prédikáció Zsobokon). (Uo. 1879.) Az Isten temploma (A zsoboki templom fölszentelésén). (Uo. 1880.) Örök harc (Prédikáció egyházkerületi gyűlés megnyitásakor Sepsiszentgyörgyön). (Uo. 1880.) Beszélj a földdel s megtanít téged (Prédikáció). (Uo. 1887.) Emlékirat a házassági törvénykezés terén mutatkozó controversiák tárgyában. (Budapest, 1892.) Hátrahagyott negyven egyházi beszéde (2 k.). (Uo. 1901–3.) (Sajtó alá adta Szász Károly és Molnár Lőrinc.) – továbbá azok a halotti beszédei és imái, melyeket Pataki Dániel (1867.), br. Bánffy János (1874.), br. Kemény Ferenc (1875.), id. gr. Teleki Domokos (1876.), gr. →Mikó Imre (1876.), →Elekes Károly (1878.), br. Kemény Pálné, br. Kemény István (1881.) és id. gr. Teleki Sámuel (1882.) temetésén tartott, úgyszintén a szamosújvári templom megnyitásakor (1882.), a székelyudvarhelyi gimnáziumi épület felavatásakor (1888.) és harmincéves lelkészi jubileumán elmondott imái. Részt vett a →Vadas József prédikációinak sajtó alá rendezésében.

Irodalom: Nagy Géza: Sz. D. (Erdélyi Múzeum, 1938.).