BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Szász Gerő (Ilencfalvi) (Ördögkeresztúr, 1831. aug. 5. – Kolozsvár, 1904. ápr. 29.) ref. lelkész. Ördögkeresztúron kezdett tanulni. 1840-től Kolozsvárt folytatta tanulmányait, melyekben megzavarta a szabadságharc, és az, hogy ez után abban való részvétele miatt besorozták az osztrák hadseregbe. Miután ebből 1851 nyarán elbocsátották, a szülőföldjén töltött egy év múlva teológiát kezdett hallgatni Kolozsvárt, hol 1856-ban aztán →káplán lett. Két év múlva külföldre ment s egy évig a berlini egyetemen hallgatott. Hazatérte után mindjárt 1859 augusztusában lelkészi állást foglalt el Kolozsvárt. 1866-ban →egyházmegyei jegyzőséget, 1870-ben →esperességet ért el s 1885-ben →generalis notarius választotta az →egyházkerület. Sokáig viselt →konventi tagságot és rendes tagja volt a →debreceni és első →budapesti zsinatnak is. Egyházmegyéje 1897-ben megszűnvén, vége szakadt esperesi hivatalának, 1898-ban pedig az egyházkerületi főjegyzőségről és konventi tagságról is lemondott. 1901 őszén lelkészi állásáról szintén nyugalomba lépett. – Írói munkássága elsősorban a költészetre irányult. Több kötet költeménye, „Corday Charlotte” c. nagyobb költői beszélye és „Rolandné” c. tragédiája képezi e nemben működése eredményeit. Ennek révén volt tagja a Petőfi-társaságnak és alelnöke az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Az egyházi irodalom terén különösen mint az →Erdélyi Prot. Közlöny megindítója és 1871-től 1876-ig szerkesztője, majd a →Prot. Közlönynek 1886-tól 1898-ig szerkesztője munkálkodott. Szerkesztette még a →Prédikátori Tár régebbi (3 k. 1871–73., →Szász Domokossal) és újabb (3 k. 1887–91.) folyamát. Lapjában s a P. E. I. L.-ben kiadott cikkein, a Prédikátori Tárban közölt prédikációin és imáin, a Agendában levő szertartási beszédén kívül a következő egyházi irányú művei jelentek meg: A kolozsvári ev. ref. egyház történelmi fejlődése (Erdélyi Népkönyv, 1869–1870.) – továbbá a →Magyarországi Prot. Egylet 1874-i közgyűlése alkalmával („Micsoda az igazság… ?”), a székelyudvarhelyi gimnázium új épületének felavatásakor (1888.), harmincéves lelkészi jubileumán és az egyházpolitikai törvények életbeléptekor („Új élet”) tartott prédikációi és imái, valamint a →Bodola Sámuel (1866.), gr. →Mikó Imre (1876.), Deák Ferenc (1876.) és →Nagy Péter (1885.) emlékére s a br. Bánffy Albert (1886.) és id. Szász Károlyné Münstermann Franciska (1893.) temetésén elmondott beszédei. Részt vett a →Vadas József egyházi beszédeinek sajtó alá rendezésében.