Szaicz (Szeitz) Leó (Kismarton, 1746. febr. 15. – Eger, 1792. júl. 30.) róm. kat. szerzetes. 1764-ben belépvén a szerviták rendjébe, 1769-ben felszenteltetett. Több rendházban működött, főleg hitszónokként. – Igen sok polémikus művet írt a protestánsok és különösen Trenk, valamint a josephinismus ellen úgy latin és német, mint magyar nyelven. Nevezetesebbek közülük: Igaz magyar (Álnévvel, 4 k. 1785–90.), Vexatio dat intellectum… (Név n., 1790.), Trenk mérő serpenyőjének összetörése (Név n., 1791.), továbbá tőle való: Magyar- és Erdélyországnak mind világi, mind egyházi történetei (Álnévvel, 1793.).

Irodalom: Leskó József: Sz. L. a kath. újságírás magyar úttörője (1898.).