Szacsvay Sándor (Marosvécs, 1752. – Kolozsvár, 1815. máj. 15.) ref. vallású közíró. Tanult Kolozsvárt, 1778. szept. 21-től pedig Debrecenben. Már a következő évben hírlapíró lett Pozsonyban, mint a Magyar Hírmondónak előbb társ-, majd egyedüli szerkesztője. 1786 júliusától Bécsben szerkesztette a Magyar Kurírt. Szabadelvű és antiklerikális iránya miatt az I. Ferenc kormánya 1792-ben eltiltotta ettől a foglalkozástól. Ekkor Kolozsvárt telepedett meg. – Művei: Kis és histórikus katechismus, vagy: Luter Mártonnak azon katechismusa, mely a bibliabeli históriákat az ev. hittel és erkölcsi tudománnyal együtt magában foglalja (Seiler után ford.). (Pozsony, 1785.) Zakariásnak, a pápa titkos íródeákjának… Rómából költ levelei. (Név n.) (Hely n. 1786.) Az „Izé” purgatóriumba való utazása (Név n.). (Hely n. 1786.) (II. kiad. 1787.) Hazafiak tüköre (Név n.). (Pest, Buda és Kassa, 1790.)