Szabolcsi ref. egyházmegye (másképpen nyíri) a →tiszántúli kerületnek egyik, kezdettől fogva létezett →egyházmegyéje, mely a 18. század elején 76, 1733-ban 79, 1786-ban pedig 97 anyaegyházat foglalt magában. Egyházainak egy részét az 1821–22. évi →generális konvent részint a →beregi, részint a →nagykárolyi egyházmegyébe osztotta be, viszont hozzácsatolt néhányat a →debreceni egyházmegyéből, s ekként alkotta meg az 1908 végéig fennállott →felsőszabolcsi egyházmegyét. Espereseinek névsorából ezek ismeretesek: Csengeri János tornyospálcai, mátészalkai l. (1597.) (1598.), Csehi Pál tornyospálcai l. (1601.), Pataki Bálint kisvárdai l. (1604.) 1622-ig, →Margitai Láni Péter nagykállói l. 1622–1625 k., →Debreceni Dormány István nyírbátori l. 1625 k.–1648, Váczi János nagykállói l. 1648–1650, Belényesi János vajai, nyírbátori l. 1650–1655, Váraljai Lőrinc ibrányi l. 1655–1659, →Diószegi Kalmár Pál nagykállói l. 1659–1663 k., Pathai András mándoki, kisvárdai l. 1663 k.–1671, →Bagosi Márton nagyhalászi l. 1671–1677, Salánki István nyírbátori l. 1677-től, Debreceni Dormány István (II.) nyírmadai l. 1679–1693, Fejértói András mándoki l. 1693–1697, Vecsei K. György nagykállói l. 1697–1703, Debreceni C. János mándoki l. 1703–1715, Keresztúri Lukács nyírbátori l. 1715-től (1732.), Hercegszőlősi István mátészalkai, vajai, nagykállói l. 1743–1763, →Tasnádi Székely István kántorjánosi, apagyi l. 1763–1773, Soltész János nyírbátori l. 1773–1785 vagy 1786, Molnár Péter nyírmadai, vajai l. 1786-tól (1794.), Berhidai Keresztes Mihály nyírbátori l. 1795–1810, Peleskei Miklós gebei, mátészalkai l. 1810–1822.