Szabó Sámuel (Bágyoni) (Székelyföldvár, 1829. máj. 16. – Kolozsvár, 1905. jan. l.) ref. tanár. 1836-tól Nagyenyeden tanult, közben 1839-től 1841-ig Segesvárott levén német szóra. A szabadságharcban részt vevén, főhadnagyságig vitte, utána pedig bujdosott és nevelősködött, míg 1853-tól tanulmányait folytatta. Majd külföldre ment s 1856. okt. 25-től Heidelbergben egy évet, Párizsban, Londonban, Göttingenben és utazással szintén egy évet töltött. 1858 szeptemberében tanári állást foglalt el Marosvásárhelyen, 1868-ban Kolozsvárt. 1897-ben nyugalomba vonult. – Egyházi érdekű művei: →Apáczai Cseri János életrajza (Budapesti Szemle, 1863.). Az erdélyi ev. ref. fő- és középtanodák I. és II. tanári értekezleteinek ismertetése. (Pest, 1864.) Az erdélyi ev. ref. fő- és középtanodák autonómiája és az enyedi papnöveldét Kolozsvárra helyező indítvány. (Kolozsvár. 1875.) A kolozsvári ev. ref. főtanoda alapítványainak története. (Uo. 1876.) Számos cikke jelent meg a P. E. I. L.-ben, az Egyházi és Iskolai Szemlében, valamint az Ellenzékben. Ez utóbbiban és más lapokban különféle más tárgyú dolgozatait is közölte. – Veje volt →Nagy Péter püspöknek, apósa →Gergely Györgynek.