Szabó Aladár ifj. (Bp. 1890. aug. 11. – Gödöllő, 1948. febr. 4.) ref. lelkész, az előbbinek fia. Budapesten tanult, 1911-ben végezvén a teológiát. 1911-től egy évig a berlini, több éven át a budapesti egyetem hallgatója volt, s ez utóbbin 1917-ben „sub auspiciis regis” bölcsészetdoktor lett. 1912-től vallástanító volt Budapesten, 1917-től lelkész Gödöllőn haláláig. – 1927-ben teol. magántanári képesítést szerzett Sárospatakon. 1934 óta szerkesztette a →Református Híradót. – Művei: A boldogság feltételei (Prédikációk). (Budapest, 1915.) Vencel és Ottó királyok oklevelei. (Uo. 1916.) A vasárnap megszentelése. (Uo. 1922.) Ker. egyháztörténet (Népiskolai tankönyv). (Uo. 1922.) →Szikszai György élete és munkássága. (Debrecen, 1927.) Vezérkönyv az egyháztörténet tanításához az elemi iskola V. osztályában. (Uo. 1931.) A magyar protestantismus története. (Budapest, 1931.) A misszionárius gróf. (Uo. 1934.) A magyar reformált egyházak története. (Debrecen, 1942.) A ker. egyház története a felvilágosodás korától napjainkig (Átdolgozott kiadás). (Uo. 1945.)