Szabad királyi városi ev. egyházkerület. Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben szabad királyi városok és Nagysáros mezőváros részére 1614-ben alakította a →szepesváraljai zsinat, de hatásköre csakhamar kiterjedt a Szepes és Sáros vármegyei egyházakra is, melyeknek ugyanakkor alakított kerülete mindjárt meg is szűnt, mivel a lengyel kormány nem engedte meg, hogy az uralma alatti 13 városból legyen →superintendens. Minthogy állandóan az öt város papjaiból választatott a püspök, midőn 1668-ban Késmárkot is, mint már 1665 óta szintén szabad királyi várost fölvették kötelékükbe, amazok kikötötték, hogy ennek a papjai nem választhatók püspökké, ami ellen emez 1729-ben elkésve ugyan, de elvileg eredményesen tiltakozott. A püspök e városokban az →esperesi hivatalt is vitte mind-addig, ameddig ebben az alakjában állott fenn a kerület, melyhez különben a →rózsahegyi zsinat 1707-ben hivatalosan is hozzácsatolta az Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Szatmár és Bihar vármegyei egyházakat, melyek tényleg már addig is idetartoztak. Ebből a kerületből jött aztán létre a →gömörvidékivel való egybeolvasztás folytán 1735-ben a →tiszai egyházkerület. – A szabad kir. városi ev. egyházkerület püspökei ezek voltak: →Zabler Péter lőcsei l. 1614–1645, →Wagner Márton bártfai l. 1645–1666, Liefmann Mihály kassai l. 1666–1674, →Heutsch Fülöp kassai l. 1683–1686, →Zabler Jakab bártfai l. 1686–1709, →Schwartz János eperjesi l. 1709–1728, Pfanschmidt Keresztély lőcsei l. 1729–1735. A →gyásztized idején Liefmann külföldre távozta miatt az üldözések lecsillapodásáig püspök nélkül volt a kerület.

Irodalom: Hörk József: Az ev. Tisza-kerület püspökei (1888.).