Sükösd Sámuel (Sepsiszentkirály, ? – ?, ?) ref. lelkész. Tanult Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden, ahol 1831-ben lett →togatus, 1838-ban pedig →köztanító. Miután 1839-től püspöki titkár volt, 1840 elején külföldre ment s három évig a berlini egyetemen gyarapította ismereteit. Visszatérvén hazájába, még 1843-ban Barátoson, majd Lécfalván, 1844-ben pedig Déván foglalta el a lelkészi állást. Innen 1848 őszén a lázadó románok elől menekülnie kellett. Előbb Nagyváradra, három hónap múlva Uzonba vonult, hol lelkésznek választották. 1849. jún. 20-án eltűnt és sohasem került többé elő. – Egyházi művei: Ez az élet csalódás (Gyászbeszéd Jakó Elekné Csoma Klára felett). (Brassó, 1843.) Az iskolamester elhivattatása szép és fontos (Gyászbeszéd Veress István felett). (Uo. 1844.) Sükösd Sámuel emléke egyházi beszédeiből (I. f. Halotti beszédek. Közzé tette →Baló Benjámin a szerző életrajzával). (Arad. 1858.) (II. kiad. Kolozsvár, 1864.)