Sramko (Schramko) Pál (Nagyrőce, 1743. febr. 13. – ?, 1830. febr. 25.) ev. lelkész. Tanult Nagyszaboson, Ratkón, Sajógömörön, 1759-től Nemesdömölkön, 1761-től Késmárkon, ahonnan 1764-ben →rektornak ment Kuntapolcára. Két év múlva kevés ideig nevelősködött, azután a bécsi egyetemen mennyiségtannal és természettannal foglalkozott. 1767-ben →conrector, 1768-ban rektor, 1773-ban lelkész lett Nagypalugyán. 1782-től Németlipcsén lelkészkedett, hol azután →esperessé választotta a →liptói egyházmegye. E minőségében részt vett a pesti zsinaton, de 1795-ben lemondott állásáról, midőn a más egyházmegyebeli Klenócon foglalta el a lelkészi hivatalt. Minthogy hűdés érte, 1808-ban nyugalomba vonult. Több dolgozata jelent meg latinul, németül, szlovákul a „Solennia…”-ban. – Többi művei mind szlovák nyelven írottak: Gyászbeszéd Potoczky Katalin felett. (Hely n. 1778.) Esketési beszéd Szemián Mihály és Clementis Terézia egybekeltekor. (Hely és év n.) Gyászbeszéd Mária Terézia halálakor. (Hely n. 1781.) Gyászbeszéd II. József halálakor. (Hely n. 1790.) Gyászbeszéd Kubinyi Gáspár felett. (Besztercebánya, 1790.)

Irodalom: Kolbenheyer Mihály: Vitae Pauli Schramko et Michaelis Steigel (Solennia… 1831.).