Soós Béla (Rákoscsaba, 1896. máj. 6. – Debrecen, 1945. aug. 6.) ref. vallású egyetemi tanár. A középiskolát Nagytapolcsányban, Iglón, Szombathelyen és Kassán 1914-ben a teológiát Kolozsvárt 1918-ban végezte. Brassói és kézdivásárhelyi →káplánkodása után lelkész lett Árapatakon. 1924-ben eltávozni kényszerülvén Erdélyből, egy évig Pécsett tartózkodott s ezalatt hallgatója volt az egyetem bölcsészeti karának. 1925-ben Hajdúnánáson, azután Debrecenben lett gimn. tanár, hol később a tanítóképezdéhez ment át, 1933-ban pedig lelkészi állást foglalt el. 1928-ban teol. doktorságot, 1934-ben egyetemi magántanárságot szerzett az egyháztörténetből, melynek, miután négy évig helyettesként működött, 1942-ben ugyanott nyilv. rendes tanárául neveztetett ki. – 1931-től 1933-ig szerkesztője volt a →Prot. Tanügyi Szemlének. →Kisebb dolgozatai elszórtan jelentek meg. A nagyobbak a következők: →Melius Péter szentháromságtana. (Debrecen, 1928.) Huldrych Zwingli küzdelmei (Prot. Szle, 1931.). Zwingli és Luther Marburgban. (Debrecen, 1932.) Zwingli Ulrik küzdelmei a római katholikus egyház ellen. (Uo. 1935.) Zwingli és Kálvin („Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben). (Uo. 1936.) (Németül közölve a „Zwingliana”-ban) Negyven bibliamagyarázati vázlat Lukács evangeliuma alapján. (Uo. 1936.).