Solymosi Nagy Mihály (?, 1673. – Szatmár, 1729. febr. 9.) ref. esperes. Tanulása befejeztével 1696-ban a nagyszebeni magyar iskola tanítójaként működött, majd külföldre ment s 1697. dec. 24-én az oderafrankfurti, 1698. nov. 9-én a leideni egyetemre iratkozott be. Hazatérte után 1712-ig Nagyteremiben, ettől fogva Déván lelkészkedett. Itt már a következő évben →esperessé választotta a →vajdahunyadi egyházmegye. 1715-ben Vízaknán, 1723-ban Szatmáron.foglalt el lelkészi állást, s itt is már 1724-ben esperes lett. – Művei: De tentationibus Jesu. (Leiden, 1699.) Az Istenben bízó kegyes asszonynak belső ékessége (Gyászbeszéd gr. Teleki Józsefné Kun Borbála felett). (Kolozsvár, 1720.) Temetési emlékezetnek oszlopa… (Gyászbeszéd Köleséri Sámuelné gr. Bethlen Judit felett). (Hely n. 1720.) – Üdvözlő verset írt Weber Péterhez (magyarul, 1696.), Frank Bálinthoz (magyarul és latinul, 1697.), →Zilahi Sebes Andráshoz (1699.) és →Pelsőci Kovács Jánoshoz (1699.), hosszú gyászverset a gr. Teleki Józsefné Kun Borbála halálára (1720.), – Respondeált a „De hominis nomine ejusque creatione” (1699.) és a „De hominis creatione” (1699.) tartott vitákon. – Apósa volt →Rimaszombati Sámuelnek.