Simonides János (Szepesolaszi, ? – Besztercebánya, 1708. márc. 13.) ev. lelkész. Tanult Illaván, Selmecbányán, Körmöcbányán, Breznóbányán és Eperjesen, ahol már 1666-ban két más társával tanítóul volt alkalmazva. Innen 1668-ban →rektornak ment Breznóbányára. 1674 tavaszán a pozsonyi →delegatum judicium elé idéztetvén, a fogságból 1675 márciusában gályákra hurcolták, de útközben máj. 7-én →Masnicius Tóbiással sikerült elmenekülnie. Hosszas bolyongás után Németországba került, hol 1676. jan. 15-én a wittenbergi, 1680 tavaszán a jenai egyetemre iratkozott be. 1683-ban visszatérvén hazájába, Breznóbányán folytatta hivatalát. 1689-ben Királyfán, majd Radványban, 1700-tól Pádáron, 1704-től Besztercebányán működött, itt szlovák lelkészként. 1707-ben →alesperese volt a →zólyomi egyházmegyének. – Művei: Lesso-panegyricum… Davidis →Lani… superintendentis… (Lőcse, 1669.) Studium catecheticum, biblicum, logicum. (Uo. 1669.) De evangelio, symbolo apostolico, Deo triuno. (Uo. 1669.) De creatione, angelis, imagine Dei. (Uo. 1670.) Crucis et lucis schola (Masnicius-szal együtt). (Hely n. 1675.) Unerhörter Gefängnis-Prozess (Név n., Masnicius-szal együtt). (Halle, 1676.) Collegium apostolico-lutheranum (Kellio Miklós ellen). (Wittenberg, 1676.) Exul praedicamentalis. (Uo. 1679.) (Új kiad. uo. 1680.) Gottes Kraft und Gnade (Masnicius Tóbiással együtt). (Uo. 1681.) A ker. tanítás megvilágítása a kis káté szerint (szlovákul). (Zittau, 1704.) Galeria omnium sanctorum (A Fabó-kiadta „Monumenta…” III. kötetében). (Pest, 1865.) (Németül a „Magazin für Geschichte… der österreichischen Monarchie” I. kötetében, 1806–8.) – Üdvözlő verseket írt →Löhner Kristófhoz (1676.), →Gassitius Györgyhöz (1676.), →Lani Györgyhöz (1676.), →Czember Györgyhöz és Trusius Erzsébethez (1682.), gyászverset a Gobius János (1679.) és →Sartorius András (1680.) halálára.

Irodalom: S. Joh. ein Bild aus der Zeit der Verfolgung der evangelischen in Ungarn (1881.).