Simén Domokos (Tarcsafalva, 1836. júl. 30. – Kiskadács, 1878. szept. 9.) unit. tanár. Tanulmányait 1842-ben Székelykeresztúron kezdte, 1854-től pedig Kolozsvárt folytatta, hol bevégezvén a teológiát, →köztanító lett felekezete kollégiumában. 1860-ban külföldre ment s Londonban gyarapította ismereteit, míg 1862-ben visszaindult s németországi utazása után egy évig nevelősködött. 1863-ban székelykeresztúri gimn. igazgató, 1866-ban kolozsvári →teol. tanár lett, s ez utóbbi állása mellett 1869-ig lelkészkedett is. 1877-ben →generalis notariussá választatott. – A →Ker. Magvetőnek 1874-től egyik szerkesztője volt, de már előbb is sok dolgozatot írt belé. – Nagyobb dolgozatai és önállóan megjelent művei: Szent történetek (Tankönyv). (Kolozsvár, 1864.) (III. kiad. uo. 1894.) Templomszentelési beszéd Alsósiménfalván. (Uo. 1865.) A pap az evangéliumnak oltalmazója (Ima és beszéd lelkészavatáskor). (Uo. 1868.) Észrevételek →Zombory Gedő úr „Korszerű beszédei”-re… (Prot. Tud. Szle, 1869.) Összhang a vallás és tudomány között (Uo. 1870.). Bibliai tanulmányok (Ker. Magvető, 1870. és 1880.). Az antiochiai hitvalló (Uo. 1871.). Az orthodoxia (Prot. Tud. Szle, 1871.). Észrevételek Schuler-Libloynak az unitáriusokról tett nyilatkozatára (Ker. Magvető, 1872.). Mi az unitarismus: positivum-e vagy negativum? (Uo. 1872.) A szabad irányú keresztyénség állása, előnye és teendője (Prot. Egylet Évkönyve, 1872.). A szentháromság eredetének és kifejlődésének története. (Kolozsvár, 1872.) Egy prot. pap, ki a protestantismust és a Krisztus evangeliumát megtagadja (→Frecska L. ellen). (Ker. Magvető, 1873.) Az evangéliumi csodák, (Kolozsvár, 1875.) A messiási remény (Ker. Magvető, 1877.). Az unitáriusok kolozsvári főiskolájának könyvtára (Uo. 1877.). Servet Mihály jellemrajza (Tollin után). (Kolozsvár, 1878.) Nagy részt vett a Channing műveinek magyarra fordításában, a →„Nagyváradi disputatio”-nak (1870.) pedig kiadója volt. Irodalom: Vári Albert: S. D. (Ker. Magvető, 1912.), Borbély István: S. D. és kora (Uo. 1928.), Vári Albert: S. D. theologiai iránya (Uo. 1936.).
| 
