Sextius János (Breznóbánya, ? – Korpona, 1684. máj.) ev. lelkész. Itthoni tanulása befejetével fölkereste a külföldet is és 1654. jún. 16-án a wittenbergi egyetemnek lett hallgatója. Visszatérte után Breznóbányán volt másodpap és tanár, majd tótlipcsei lelkész, végül korponai szlovák pap. A pozsonyi rendkívüli törvényszék őt is számkivetésbe juttatta, mire Németországba távozott. A →gyásztized elmúltával visszahívatván Korponára, 1684 februárjában visszatért oda, – Művei: Animadversiones… in narrationem… captivitatis papisticae… M. Georgii Lani… (→Burius Jánossal, korponai német tiszttársával). (Lipcse, 1676.) Ev. egyházi énekek (szlovákul, németből ford.). (Selmecbánya, év n.) – Üdvözlő verset írt Matthaeides Jánoshoz (1654.), →Zabler Jakabhoz (1677.), Michaelis Pálhoz (1678.), →Czember Györgyhöz és Trusius Erzsébethez (1682.). gyászverset a Czember Györgyné Fibinger Zsuzsánna halálára (1682.).