Serpilius János id. (Leibic, 1596. ápr. 7. – ?Késmárk, 1658. febr. 6.) ev. esperes, az előbbinek atyja. Leibicen tanult egy ideig. Iglón, a sziléziai Beuthenben és 1617-től a poroszországi Elbingben végezte további iskoláit, mire 1620-ban →rektor, 1621-ben másodpap lett Leibicen. 1624-ben Késmárkra vitték →elsőpapnak és 1636-ban →esperesnek választották az →alsó-poprádi egyházmegyébe. – Művei: Das allerhöchsten Gottes Erhöhung in einer Richterpredigt… (Lőcse, 1637.) Miraculum Helisaei posthumum… (Húsvéti német prédikáció). (Uo. 1642.) Pluviae pentecostalis stillae… durch zwo Pfingst-Predigten. (Uo. 1642.) Germana virginitatis descriptio (Német gyászbeszéd Gossler Anna Mária felett). (Uo. 1644.) Pastorum ecclesiarum ad inferiorem fluvium Poprad fraternitas. (Uo. 1647.) Üdvözlő verset írt Máriássy Andráshoz és Korlát Judithoz (1628.), Windisch Jánoshoz és Zabler Zsuzsánnához (1640.), Spillenberger Jónáshoz és Kotlynski Katalinhoz (1648.), valamint Frölich Dávidhoz (1639.), gyászverset a Thököly Istvánné Thurzó Katalin (1647.) és id. Thököly István (1652.) halálára. Az ő halálára írott gyászversek szintén megjelentek. – Unokája volt annak a Serpilius (Quendel) Lőrincnek, ki Szepesbélán, Lőcsén és Leibicen lelkészkedett s 1572. jún. 11-én halt meg, és fia annak a S. Jánosnak, ki 1634-ben hivatalát vesztette állítólagos kryptokálvinizmusáért és 1645-ben halt meg.