Selmecbányán a reformáció egészen korán tért foglalt, amennyiben már 1522-ben voltak sorsa iránt érdeklődők, sőt egészen rövid idő alatt aggasztóra fordult a római katolicizmus helyzete. A →plébános 1523-ban léphetett fel nyíltabban az újítók mellett s egyik →káplán 1524-ben teljesen a Luther szellemében prédikált, egy szerzetes pedig 1525-ben házasságra lépett. Az esztergomi érsek ellenirányú intézkedései ha értek is el pillanatnyi sikert, hatástalanoknak bizonyultak a közhangulattal szemben, úgyhogy az evangélikusság egy volt a város népével, ameddig csak egész erejével rá nem vetette magát erre a városra is az →ellenreformáció. Minden megváltozott azonban, mihelyt ez megkezdte önkényeskedését. A német templom elragadása volt 1669-ben ennek első mozzanata, amit három év múlva az összes templomok és velük együtt valamennyi egyházi és iskolai épület hasonló sorsa követett. Miután ekként rögtön megszűnt a város tekintélyes és jóhírű iskolája, papjaikat hasonlóképpen csakhamar eltávolították s azután össze sem volt szabad istentiszteletre gyűlniök. Megindultak az itt letelepedett jezsuiták részéről az erőszakos térítések is. Csak a →gyásztized elmúltával enyhült némileg és ideig-óráig a helyzet, ám ama rövid átmeneti időszak után, melyben ismét birtokában voltak templomaiknak, megint elvesztették őket. Ekkor már csupán fatemplomot építhettek, de iskolaépületet szerezhettek és papokat meg oktatókat alkalmazhattak. Pár évtized azonban elég volt hozzá, hogy a szakadatlanul folyó térítések eredményéül jókora többsége elpártoljon a lakosságnak. Hogyne, mikor a protestánsok idővel ismét annyira el lettek nyomva, hogy nem engedték meg templomuk kijavítását, parochiájuk bővítését, s még papjaiknak is akadályokat gördítettek teendőik elvégzése elé. 1732-től csak két papot volt szabad tartaniok, 1747-ben pedig iskolájukat majdnem elemi színvonalra kellett leszállítaniok. Ez az állapot 1777-ig tartott, amikor már nem lehetvén félniök a jezsuiták munkájától, iskolájuk ismét régi színvonalára emelkedett és azután is mindig a kor kívánalmainak megfelelő teljes gimnáziumként működött, sőt nemcsak tanítóképezdével bővült időközben, hanem még teológiai oktatás is folyt benne, ennek tanszéke 1810-től 1852-ig fennállván. A szükségletnek megfelelően 1820-ban új épületbe költözött, mely azután a folyton fejlődő igényekhez képest elégtelennek bizonyulván, később többrendbeli pótlása következett be. 1794-ben új templom építéséhez is hozzáfogtak volt.

Irodalom: Breznyik János: A selmecbányai ág. h. ev. egyház és lyceum története (2 k. 1883–89.), Hlavatsek és Király: A selmecbányai ág. h. ev. kerületi lyc. története (1896.).