Sebestyén István (Kocsi) (Mezőtúr, 1761. márc. 6. – ?Pápa, 1841. jan. 25.) ref. tanár. Mezőtúron tanult 1776 tavaszáig, midőn Debrecenben lépett a felsőbb osztályok harmadikába. Miután 1784-től három évig →akadémiai rektor volt Kunszentmiklóson, külföldre is ellátogatott s 1787. dec. 1-én Oderafrankfurtban iratkozott be az egyetemre. Hazájába 1790-ben tért vissza s még ez évben monori →káplán, 1792 októberében debreceni tanár (a keleti nyelveké), 1803-ban hajdúböszörményi, 1806-ban hajdúszoboszlói 1808-ban kecskeméti lelkész lett. Ez állásából 1812-ben fegyelmi úton elmozdította felsőbbsége, de a király 1813-ban megsemmisítette az ítéletet. Mindamellett 1814-ben elment monori lelkésznek, majd 1817-ben →teol. tanárnak választatott Pápára, hol 1837-ben nyugalomba vonult. – Sokat dolgozott irodalmi téren, de művei közül csak a következők láttak napvilágot: Halotti beszéd →Szikszai György felett. (Pest, 1803.) Prédikáció I. Ferencnek osztrák császárrá koronáztatásakor. (Debrecen, 1804.) Messiologia, avagy a… Messiásról szóló… jövendöléseknek… megvilágosítása. (Buda, 1835.) Hebraizáló etymologus. (Uo. 1835.) Kézi könyvecske… toldalékul a Messiologiához… (Uo. 1837.) Apologeticus… (A katholikusokkal való unio kérdésében 1825 előtt). (Hely n. 1848.) Vélemény a „jus vocandi et dimittendi” felől (Kecskeméti Prot. Közlöny, V. f. 1859.). A temetésén →Széki Bélától, →Tóth Ferenctől és Czibor Ferenctől tartott beszédek ki vannak adva.