Schwartz Gottfried (Igló, 1707. nov. 19. – ?Rinteln, 1788. nov. 23.) ev. tanár. Iglóról 1713-ban Lőcsére ment tanulni. Még Csetneken (1720-tól), Osgyánban (1724-ig) és Eperjesen (1726-ig) járt iskolába. Külföldre is ellátogatván, ez év őszén a jenai egyetemre iratkozott be, melyről 1730-ban lőcsei →conrectorságra tért haza. A következő évben →rektornak lépett elő, de felsőbbségének eljárása miatt 1734-ben lemondott hivataláról s 1735-ben kivándorolt Németországba. Itt 1738. szept. 6-ától még a marburgi, majd a hallei egyetemen gyarapította ismereteit, mely utóbbin 1740-ben magisterséget szerzett. 1742-ben aztán Osnabrückben igazgatótanár, 1749-ben pedig Rintelnben →teol. tanár, és →esperes lett, amikor is teol. doktori címet nyert Helmstedtben. – Nagyszámú művei közül, melyeket részben álnevek (Gabriel de juxta Hornád, Lorandus Samuelfy) alatt írt, magyar egyházi vonatkozásúak: Initia religionis christianae inter Hungaros (Álnév alatt). (Majnafrankfurt és Lipcse, 1740.) (Könyvet írt ellene Stilting J. „Vita S. Stephani regis Hungariae…” c. alatt, Győr, 1747.) Andreae →Dudith… orationes V in concilio tridentino habitae… cum appendice orationum duarum, quas Georgius Draskovicz in eodem dixit concilio (Álnév alatt). (Halle, 1743.) Verzeichniss der sämmtlichen Rektoren und Konrektoren des Gymnasiums zu Leutschau (Biedermann „Observationes et acta” c. kiadványa V. kötetében, 1745.). Entlarvte Bulle Papsts Sylvester des 11. (Lemgo, 1777.) Von dem Zustande der Socinianer in dem heutigen Grossfürstenthume Siebenbürgen (Walch K. V. F. „Neueste Religionsgeschichte” c. műve V. és VII. k. 1778. és 1781.). Önéletrajza a doktorrá avatásakor kiadott füzet 23. s következő lapjain (1750.).