Schranz János (Drumoly, 1830. jan. 8. – Bécs, 1910. jún. 16.) ev. lelkész. Az elemi iskolát Felsőlövőn, a gimnáziumot Kővágóörsön és Sopronban, a teológiát ez utóbbi helyen és 1852. márc. 4-től Baselben végezte. 1853-ban hazatérvén, segédtanár lett Sopronban, 1859 decemberében pedig →teol. tanár Eperjesen, hol 1867-ben lelkésszé választatott. Ebbeli működését 1868 októberétől Lőcsén, 1873 novemberétől Budapesten mint a német egyház papja folytatta. 1907 végétől nyugalomban volt. – Művei: Rede zum Jahresschlusse 1865. (Eperjes, 1866.) Antrittspredigt gehalten in Eperjes. (Uo. 1867.) Antrittspredigt in Leutschau. (Lőcse, 1868.) Die Salbung des Herrn (Prédikáció). (Budapest, 1875.) Durch Nacht zum Licht (A pesti ev. egyház százéves jubileumán prédikáció). (Uo. 1887.) Ein Tag des Herrn (Millenniumi préd.). (Uo. 1896.) – továbbá →Máday Károly emlékére tartott beszéde (1871.).