Sárváry János (?, ? – ?, ?) ref. lelkész, Debrecenben tanult, hol 1744. ápr. 16-án kezdte a felsőbb osztályokat. Külföldre menvén, 1750. aug. 28-án Utrechtbe iratkozott be az egyetemre. Hazatérve, 1752 márciusában Balkányban, 1755 márciusában Újfehértón, 1757-ben Hajdúhadházon lett pap. Ettől az állásától 1763-ban elmozdíttatván, 1764-től Piskolton, 1771-től Hajdúszoboszlón, 1772-től Szabolcson, 1775-től ismét Újfehértón és talán még ez évtől Tiszadadán, 1779-től Szerepen lelkészkedett. Halálának ideje ismeretlen. – Művei: Boldogul való meghalásnak mestersége… (Gyászbeszéd Püspöki Istvánné Udvarhelyi Krisztina felett). (Kolozsvár, 1768.) Az Úrnak szent vacsorájával élő kegyes embert vezető szent kalauz… (Tileman után). (Uo. 1769.) (Bándi „Bujdosók vezére” c. könyvének II. kiadásával együtt). Kéziratban is maradtak munkái. – Nagyapja volt →Szoboszlai Pap Istvánnak.