Sartorius János (Győr, 1695. febr. – Nemescsó, 1756. nov. 20.) ev. lelkész. Győrött tanult egy ideig. 1712-től Besztercebányán, 1714-től Pozsonyban végezte iskoláit. Külföldre menvén, 1719 nyári szemeszterében a jenai egyetemre iratkozott be. Hazatérte után 1723 végétől →conrector volt Győrött, ahol 1724 nyarán egyszersmind másodpap is lett. 1729-ben lelkészi állást foglalt el Nemescsón. – Kiváló pietista író, kinek művei: Atyafiságos serkentgetések (Wolf és Rogallen után →Bárány Györggyel ford.). (Jena, 1736.) Gyermekek kézi könyvecskéjek (Rembach után ford.). (Uo. 1740.) (III. kiad. 1760.) Az igaz keresztyénségről írott négy könyv (Arnd után Bárány Györggyel és – Vásonyi Mártonnal ford.). (Uo. 1741.) Luther kis katechismusa. (Nürnberg, 1747.) A mi Urunk Jézus Krisztus újtestamentoma (Bárány Györggyel és →Bárány Jánossal görögből ford. magyarázatokkal). (Lauban, 1754.) Újból közrebocsátotta a „Zengedező mennyei kar” (Lőcse, 1748.) c. →énekeskönyvet, →Ács Mihály „Boldog halál szekere” (Jena, 1751.) c. művét s valószínűleg ugyanő rendezte sajtó alá ennek „Arany lánc”-a 1752-i kiadását is. Némelyek szerint az ágostai hitvallás Bárány Györgynek tulajdonított 1740-i fordítása szintén tőle való. A felette Bárány Jánostól tartott beszéd ki van nyomtatva.

Irodalom: Zoványi Jenő: Tájékozódás a Sartorius Jánosok között (Theol. Szle, 1940.).