Sartorius János (Eperjes, ? – ?, ?) ev. lelkész. Eperjesen tanult egy ideig. Még Besztercebányán, majd külföldre is ellátogatván, Thornban és Königsbergben gyarapította ismereteit. Hazatérve, előbb →subrector, azután →conrector, majd →rektor, 1649-ben másodpap, 1662 októberében →elsőpap lett, Eperjesen. Nagy viszályban állott 1663-ban Eccard Ábrahámmal. Része volt az eperjesi iskolának kollégiummá fejlesztésében. Az üldözések elkövetkeztével 1673-ban elűzetvén Eperjesről, Németországba menekült s ott szintén lelkészkedett. Halálának ideje ismeretlen. – Művei: Letzter Ehrendienst dem… Samuel Dürner… (Lőcse, 1653.) Eine christliche Leich-Predigt… (Lassel Pál felett). (Uo. 1654.) Praxis symboli apostolici paracletica (németül). (Uo. 1654.) Oratio panegyrica tempore fundationis illustris athenaei Eperiensis publice recitata. (Danzig, 1666.) Die wohl verschlossene Ruhe-Kammer… (Gyászbeszéd Guth Dánielné Anna felett). (Lőcse, 1670.) – Üdvözlő verset írt →Polani Jánoshoz (1640.), →Dürner Sámuelhez (1642.), Weber Jánoshoz (1662.) és →Bayer Jánoshoz (1663. és 1667.). Kéziratban maradt legértékesebb munkája: Acta ecclesiastica V liberarum civitatum:… – Hasonló nevű fia (1656–1729.) thorni, majd elbingi tanár volt.