Samarjai Máté János (?, 1585. febr. 21. – ?, 1652.) ref. püspök. Tanulmányainak Nagyszombatban való befejeztével 1608-ban →rektor lett Szencen, s ebből az állásából ment 1609-ben külföldre, hol ez évi máj. 30-án a heidelbergi egyetemnek lépett a hallgatói közé. Hazájába visszatérve, 1611-től Nagyszombatban rektorkodott, ahonnan 1613-ban nagymagyari papságra távozott. 1615 őszén halászi lelkész lett, 1622 szeptemberében pedig püspökké választotta a →samarjai egyházkerület. A következő évi →komjáti zsinaton az ő vezetése alatt fogadták el a →Czeglédi Szabó Pál által összeállított ún. komjáti kánonokat. Sok keserűséget szenvedett irénikus törekvései miatt. – Már 1617-ben is írt valami kisebb munkát, mely azonban aligha jelent meg. – Ezenkívül művei: Magyar harmónia, azaz: Az aug. és helv. confessio articulusinak egyező értelme. (Pápa, 1628.) Paraeus… Irenicumjából 18 rágalmas articulusokra való feleletek… (Az előbbivel együtt). Az helvetiai valláson levő eklézsiáknak egyházi ceremóniájokról és rendtartásukról való könyvecske. (Lőcse, 1636.) – Respondeált a „De beatitudine et cultu sanctorum et de purgatorio” (1609.), a „De verbo Dei non scripto” (1609.), a „De sacramenti eucharistiae substantia, ritu, effectu, integritate et veneratione” (1610.) és a „De s. scriptura” (1610.) tartott vitákon.

Irodalom: Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története (I. k., 1908.), Kathona Géza: S. J. gyakorlati theologiája (1939.), Zoványi Jenő: S. születésének és első lelkészkedésének helyéről (Theol. Szle, 1940.).