Salamon József (Zilah, 1790. aug. 30. – Zilah, 1871. márc. 19.) ref. vallású iskolai tanácsos. Zilahon kezdte iskoláit. 1806-tól Nagyenyeden tanult s 1813-ban →köztanító lett. 1814-ben a göttingeni egyetemre távozott, melyről a következő évben visszatérvén, udvari papságot vállalt br. Daniel Istvánnénál. Azonban még ez év őszén tanárrá választatott a zilahi gimnáziumhoz, melynek úgy anyagi, mint szellemi téren újjáteremtője lett. 1830-ban →teol. tanárnak vitték Kolozsvárra, s e minőségében ő kezdte Magyarországon az egyházjognak külön tantárgyképpen való előadását. Tudományos téren szerzett érdemei méltánylásául 1837-ben teol. díszdoktorrá tette a göttingeni egyetem. Tagja és jegyzője volt a pesti prot. értekezletnek. Az abszolút kormány 1856 elején iskolai tanácsossá s az erdélyi ref. és unit. tanodák felügyelőjévé nevezte ki Nagyszebenbe. Miután 1860-tól Kolozsvárt lakott, 1862-ben nyugalomba vonult, 1866-ban pedig Zilahra költözött, ahol a gimnázium gondnoki állásában haláláig hasznos munkálkodást folytatott. – Ő állott élén a successio eltörlésére Erdélyben megindult mozgalomnak, mely éppen halála évében jutott diadalra. Az irodalom mezején emlékezetessé vált az →Erdélyi Prédikátori Tár (9 füzet, 1833–1839.), valamint az ehhez mellékelt két névtár (1834. és 1835.) szerkesztésével. Folyóiratában számos dolgozatát közölte, mind tudományos, mind gyakorlati irányúakat, részint neve alatt, részint névtelenül. Más közlönyökben is tartalmas cikkei jelentek meg. – Művei és nagyobb dolgozatai: A magyar Izrael… (Gyászbeszéd gr. →Teleki Sámuelről, 1822.). (Hely n. 1825.) A dicséretes emlékezet… (Gyászbeszéd br. Wesselényi József felett). (Hely n. 1827.) A tehetős és hasznos hazafi… (Gyászbeszéd Z. Kiss Ferenc felett). (Hely n. 1827.) Polgári koszorú (Gyászbeszéd Laskai Sámuel felett). (Kolozsvár, 1827.) Gyászbeszéd Tunyogi Miklósné Éltető Anna felett. (Hely n. 1828.) Gyászbeszéd br. Bánffy Pál felett. (Hely n. 1829.) A templom méltósága (A sófalvi templom fölszentelésén). (Kolozsvár, 1835.) Mi a vallás az emberiségre nézve és mi a papnak elhivattatása? (Erdélyi Prédikátori Tár, I.) A mások munkáinak használásáról (Uo. III.). →Bod Péter rövid életrajza (Uo. III.). Szathmári Pap Mihály rövid életrajza (Uo. V.). →Benkő József rövid életrajza (Uo. IX.). A prot. egyház igazgatásáról általában s különösen az erdélyi ev. ref. egyház igazgatása formájáról (Uo. IX.). De statu ecclesiae ev. ref. in Transsilvania commentatio theologico-historica… (Kolozsvár, 1840.) Felelet ily című munkáról: Commentatio… „egy ref. pap” nevezet alatt nyomatott… Könyvismertetésre. (Uo. 1840.) Emlékbeszéd… br. Bánffy László tiszteletére. (Uo. 1840.) Egyházi beszéd br. Radák Mária hitbeni megerősítése alkalmával. (Uo. 1847.) Gyászbeszéd gr. Rhédei Ádám felett. (Uo. 1849.) Successio és képviselet az erdélyi ev. ref. →superintendtiában (Név n.). (Pest, 1861.) Fokozatos képviselet (P. E. I. L., 1863.). Autobiographiám (Erdélyi Prot. Közlöny, 1877.). Pótlékokkal ellátta Bod Péter „Synopsis juris connubialis” c. művének Benkő László által 1836-ban kiadott magyar fordítását. Fő munkása volt az erdélyi énekeskönyv 1833-ban kezdődő megújításának, s abba őmaga is szerzett egy dicséretet, amelyik a mostanit megelőző magyarországiba is át volt véve. Kéziratban is maradtak munkái.

Irodalom: Török István: A kolozsvári ev. ref. kollégium története (II. k., 1905.), Dombi Lajos: S. J. (Közlöny a debreceni hittanszaki önképző-társulat köréből, 1874–75.).