Ribini János (Krencs, 1722. – Pozsony, 1788. aug. 8.) ev. esperes. Nemeskéren, Selmecbányán, Késmárkon és 1740-től Pozsonyban tanult. A külföldet is fölkeresvén, 1744 őszén a jenai egyetemnek lépett a hallgatói közé, melyen harmadfél évet töltött. Hazatérve, 1747-ben →rektor lett Sopronban, hol racionalista iránya egyre-másra összeütközésbe hozta →Örtel János Gottfrieddel, de rajta kívül →Torkos Józseffel is. Volt egy más tárgyú vitája is Bárány Györggyel és →Bárány Jánossal, valamint az úrvacsoráról kéziratokban maradt dolgozatokban →Helmeczi K. Istvánnal, illetőleg →Hatvani Istvánnal. Innen 1758-ban Lőcsére, onnan már a következő évben Pozsonyba ment lelkésznek s itt már 1763-ban élén állott a →Pozsony vármegyei esperességnek. – Művei, melyeknek egyike legérdemesebb egyháztörténészeink sorába emelte, a következők: Oratio de cultura lingvae hungaricae. (Sopron, 1751.) Gerechte Klagen… (Emlékbeszéd I. Ferenc római császárról). (Pozsony, 1765.) Lob- und Dank-Opfer… (Prédikáció Mária Terézia felgyógyulásakor). (Uo. 1767.) De numero apocalyptico 666. (Álnév alatt.) (Wittenberg, 1767.) Die Treue der Knechte Gottes… (Gyászbeszéd Krisar Jónás felett.). (Pozsony, 1775.) Die wahre Zierde der Gottheiligten Häuser… (Prédikáció a pozsonyi új imaház felavatásán). (Uo. 1776.) Das weise Verhalten der Christen… (Áldozócsütörtöki prédikáció két másikkal). (Uo. 1777.) Klagrede über den… Hintritt… Mária Theresiae… (Hely n. 1780.) Memorabilia aug. confessionis in regno Hungariae… (2 k.). (Pozsony, 1787–89.) Több latin alkalmi verse szintén ki van nyomtatva.

Irodalom: Payr Sándor: R. J. (Ev. Élet, 1933.).