Baumgart Bálint (Memel, 1610. máj. 5. – ?, 1672. jún. 12.) unit. lelkész. 1627-től Königsbergben tanult, hol 1634-ben magisterséget szerzett. Később a leideni egyetemre ment, hol 1639-ben végezte tanulmányait. Ezután visszatért Königsbergbe s ott jóllehet 1640-ben nyilvánosan megtagadta a Socinus tanait, nemsokára mégis hozzájuk csatlakozott. Lengyelországba költözött s →rektor lett Lunklavicében. Innen hívták 1648 májusában Kolozsvárra unit. rektornak, amely állásból 1655-ben szász lelkészségre, 1661-ben elsőpapságra lépett elő. – Művei: Oratio revocatoria… 1640. Oratio… in funere Antonii Csenádi… 1641. (Kolozsvár, 1651.) Oratio funebris in honorem Francisci Jármi… (Uo. 1651.) Concionis occasione loci Gen. I. 26. habitae confutatio. (Uo. 1667.) Diaphonia seu diversitas confessionum reformatorum et unitariorum… (Uo. 1667.) (Magyarra ford. Pauli István.) Examen disputationis theologicae de uno Deo in essentia Jehovah et trino in personis Elohim. (Nagyszeben, 1667.) Kéziratban is számos műve maradt, sőt az elősoroltak közül sem mindenikről bizonyos, hogy megjelent nyomtatásban. Felette Szentiványi →Márkos Dániel tartott gyászbeszédet, mely ki is nyomatott.

Irodalom: Jakab Elek: B. B. élet- és jellemrajza (Ker. Magvető, 1888.).