Bayer János (Eperjes, ? – Szepesváralja, 1674. máj. 14. után) ev. lelkész. Eperjesen tanult. Innen külföldre menvén, 1653. szept. 23-án a wittenbergi egyetemre iratkozott be, melyen 1657. ápr. 28-án magisterséget szerzett, 1658. okt. 29-én pedig magántanárul alkalmazták. 1660-ban hazatérvén, tanár, 1662-ben pedig →rektor lett Eperjesen. 1666-ban elvesztvén ez állását, a következő évben Besztercebányán prédikátorságra alkalmazták, míg 1669-ben Szepesváraljára hívták lelkésznek. – Munkái többnyire bölcsészetiek, de bőséges teológiai tartalommal: De notitia Dei naturali. (Wittenberg, 1658.) Summariae decisiones metaphysicae. (Uo. 1658–9.) (12 füzetben és uo. 1667. egy könyvben.) Ostium vel atrium naturae… (Kassa, 1662.) Filum labyrinthi vel cynosura seu lux mentium universalis… (Uo. 1663.) Heraclius Africanus… (Lőcse, 1673.) Ezekben a Bacon követőjének mutatta magát. Az 1676-ban megjelent „Vertheidigtes Guttes Gerüchte… ins Elend getriebenen Diener Christi…” c. munka szerzősége hibásan van neki tulajdonítva. Üdvözlő verset írt Weber Jánoshoz (1665.) Veje volt →Pomarius Sámuelnek. –

Megkülönböztetendő tőle az a brassói születésű Bayer János, aki 1671. márc. 2-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre s itthon mint brassói igazgató 1677-ben →Albrich Mártonnal folytatott vitája után visszavonta weigelianus elveit; ez meghalt 1686. márc. 26.

Irodalom: Erdélyi János: A hazai bölcsészet történelméhez (Sp. Füz. 1858.).