Bauhoffer János György (Sopron, 1806. – Buda, 1864. júl. 14.) ev. lelkész. Tanulmányait Sopronban végezte. Miután a bécsi teol. intézetet is megjárta, 1828-ban segédlelkész lett Sopronban, de már 1829 februárjában lelkésznek választották Somorjára. 1844 októberében Budára ment hasonló állásba, melyet haláláig kiváló buzgósággal töltött be. Tevékeny részt vett a pesti prot. árvaház alapításában. A →pátens elfogadása mellett szóval és tollal egyaránt állást foglalt, ám egyébként hazafias működést fejtett ki s →Mária Dorotheánál, a József nádor feleségénél való befolyását áldásosan érvényesítette. – Művei: Abschiedsrede… (Sopron, 1829.) Predigt… (Pünkösdi). (Pozsony, 1831.) Antrittspredigt… (Buda, 1844.) Was ist Wahrheit? (Prédikáció.) (Uo. 1845.) Katechismus, melyben az ev. prot. és róm. kat. egyház választanai előadatnak. (Uo. 1846.) Rede bei den Übertritt von sieben r. kat. Christen… (Uo. 1846.) Kísérlet az újtestamentumnak isteni tekintélyéről (Bogue után angolból). (Pest, 1848.) Az üdvösség után tudakozódó… (Angell után angolból). (Uo. 1848.) Geschichte der ev. Kirche in Ungarn. (Név n.) (Merle d’Aubigné előszavával.) (Berlin, 1854.) (Angolul is megjelent Craig fordításában, 1854.) Az összpontosító főelv a prot. egyházkormányzatban. (Pest, 1857.) Ansichten und Zeugnisse… über die alte Verfassung und Verwaltung der prot. Kirche in Ungarn. (Uo. 1860.) Nyílt levél a magyarhoni két ev. hitv. egyházhoz (Németül is). (Uo. 1860.) Ker. hittan (Luther nyomán). (Uo. 1862.) Felhívás a meg nem tért emberekhez (Baxter után angolból). (Rozsnyó, év n.) (II. kiad. Budapest, 1882.) Gyászbeszédeket adott ki I. Ferencről (1835.) és Mária Dorotheáról (1855. kettőt is.). Jelent meg dolgozata a Prot. Lelkészi Tárban (1854.) is. Ő szerkesztette a Magyarországon első német prot. folyóiratot „Der Evangelische Christ” (1848. máj.–dec.) címmel. Kéziratban fennmaradt a pátens-mozgalom történetét tárgyaló műve. – Apósa volt →Czékus Istvánnak, atyja →Bánhegyi Istvánnak, szépapja →Turóczy Zoltánnak.

Irodalom: Payr Sándor: B. Gy. lelkészi naplója (Prot. Szle. 1907.), Czékus Istvánné: Emlékeimből (uo. 1909.).