Ráday Pál (?, 1677. júl. 2. – Pécel, 1733. máj. 20.) ref. vallású előkelő nemes. Tanult Losoncon 1693-ig, közben egy évet Ráhón töltve, ettől fogva egy-egy évig Selmecbányán, majd Körmöcbányán folytatta tanulmányait. Azután törvénygyakorlaton volt meg katonáskodott, míg 1700-ban jegyzőjévé választotta Nógrád vármegye. Csatlakozván a szabadságharchoz, már 1704-ben belső titkára volt Rákóczinak s e minőségében ő fogalmazta a „Recrudescunt” kezdetű híres kiáltványt. Követül is többször küldte Rákóczi északi és keleti udvarokhoz. Az erdélyi országgyűlés 1707-ben kancelláriai igazgatóvá tette. A szatmári békekötés után hűségi esküt tevén, kiváló szerepet játszott az országgyűléseken, különösen egyháza érdekében szállva síkra alkalomadtán. Mint a →pesti commissio tagja, szintén sokat küzdött hitfelei igaza mellett, de már azelőtt oly nagy tekintélyt szerzett előttük, hogy ráruházták az első ízben ővele betöltött →egyetemes főgondnoki tisztet, minek ritka buzgósággal és bölcsességgel hordozta a terheit egészen haláláig. – Ő vetette meg a híres →Ráday-könyvtár alapjait; de nemcsak gyűjtött, hanem írt is könyveket. Önéletrajzán stb. kívül megírta „A theologia magyarázatá”-t is latin distichonokban, de ez utóbbi elveszett; ellenben „Lelki hódolás… istenes új énekekkel” c. műve már életében is több ízben megjelent (először Kassán 1710-ben) és azután is nem egyszer. Egyik-másik művét a 19. század folyamán adogatták ki, a legtöbbet Négyesy László (1889.), életrajzzal is ellátva. A felette →Végveresmarti Sámueltől, →Miskolczi Sz. Jánostól, →Kármán Andrástól, Pathai Sámueltől, Jánosi Györgytől és →Sárkány Dávidtól tartott beszédek ki vannak adva. – Nagyapja volt gr. Teleki József dunamelléki főgondnoknak. Arcképe fennmaradt 1724-ből Mányoki Ádámtól.

Irodalom: Ambrus Mór: R. P., 18. századbeli vallásos költő (Losonci gimn. értesítő, 1876.), Kovács Sándor: Egy énekíró a múlt századból (Ev. Egyház és Iskola, 1896.), Ferenczi Sára: R. P. „Lelki hódolás” c. imádságos könyvének első kézirata (1909.), Pruzsinszky Pál: R. P. (Prot. Szle, 1912.), Gorzó Gellért: R. R. P. (1915.), Gárdonyi Albert: R. P. jogvitája a pestvárosi tanáccsal (Prot. Szle, 1927.), Zoványi Jenő: Egyetemes főgondok és főconsistorium a magyarországi ref. egyházban (1903.), Szőke István: R. P. (1934.).