Püspöki János (Szilágyi) (Nagyvárad, 1631. – ?, ?) ref. lelkész. Nagyváradon tanult 1651-ben kitűnően vizsgázván a héber nyelvből. Onnan 1652 májusában Nagybányára ment →rektornak, hol 1654 áprilisáig működött. Ekkor külföldre távozott s még ez évi aug. 19-én a leideni, 1655 márciusa után az utrechti, még ez évben ismét a leideni, 1656. jún. 10-én a franekeri egyetemnek lett hallgatója, ez utóbbin jogot tanulván. 1657-ben visszatérvén hazájába, előbb Nagyecseden, 1659 elején Nagybányán lett rektor, ahonnan 1660 januárjában lelkésznek ment Nagyváradra. E várost még ebben az évben megszállván a török, a többi egyházi emberekkel együtt ő is menekülni kényszerült. A következő évben még hivatal nélkül volt. További sorsáról nem tudunk, ha csak nem ő volt az a →Püspöki János, kit 1679 márciusában s az 1683. évi kassai országgyűlésre követjükül küldöttek ki a Szatmár vármegyei protestáns rendek. Minthogy jogot is hallgatott, respondensül is szerepelvén 1657-ben két jogi kérdés megvitatásánál, és nemes ember volt, nem lehetetlen, hogy világi pályára lépett. – Különben 1674-ben Rákoskeresztúron lelkészkedett egy Püspöki János. – Művei: De origine. incrementis et variis rerum publicarum mutationibus. (Leiden, 1655.) Orthodoxae religionis genealogia sacra… Az igaz vallásnak ősi szent levele… avagy: Győzedelem lajtorjája… (Hornius után ford.). (Nagyvárad, 1658.) Várasnak ékes históriája… (Nagyvárad, 1658.) A keresztyénség védoszlopának megdűlése… (Prédikáció Nagyvárad elestéről). (Debrecen, 1661.) Üdvözlő verset írt Székelyhidi Istvánhoz (héberül, 1651.), Bükösi Köble K. Istvánhoz (1654.). Bausner Bertalanhoz (1656.) és →Szántai Pócs Istvánhoz (1656.).

Irodalom: Zoványi Jenő: A „Szent genealogia” magyar fordítója (A „Kisebb dolgozatok” közt, 1910.).