Presbyterium a magyarországi protestánsoknál a katolicizmustól átvéve még a 17. században is azt jelenti, hogy papság. E században kezdődött e névvel a ref. egyházban először olyan testület, mely a lelkészek közül kiválasztva az →esperes, illetőleg a püspök mellé volt rendelve tanácsadó gyanánt. Habár általában kötelessége volt a püspöknek az esperesek véleményét, az esperesnek az „Arravalókét” kikérni, rendszeres intézményül a római katolicizmustól átvett más értelmű névvel a 17. század első feléből a →dunántúli és →tiszáninneni egyházkerületekben találkozunk ilyen jellegű presbyteriummal. Hasonló intézményt legelőbb az unitáriusok alakítottak 1579-ben consistorium névvel. Azután 1610-től alakítgattak a →gömöri egyházmegye kezdeményezésére más ev. egyházmegyék is. de az őt megillető consistorium névvel. Teljesen egyéb aztán az egyháztagokból az egyházközség által választott presbyterium, mely a gyülekezeti önkormányzatnak volt demokratikus természetű alkotása. Ez olyan helyeken kezdődött és szükségszerűen jött létre, ahol a világi hatóság nem református vallású volt, tehát a ref. egyháznak tőle függetlenül kellett létét folytatnia. Ahol pedig református volt a világi hatóság (városi tanács, elöljáróság, földesúr) és idővel mégis létesült, ott ez már elvi alapokon, az intézménynek jellegzetes reformátusul való jelentkezése után történt. Magyarországon ilyet →Kanizsai Pálfi János kezdett alakítani 1615-ben Pápán. 1630-ban az egész dunántúli egyházkerületben. Az állami hatalomnak az összes protestáns egyházakkal szemben való ellenséges állásfoglalása magával hozta később, hogy az ev. egyházban is kifejlődött ez az intézmény.

Irodalom: Révész Kálmán: A presbyterium legelső nyomai hazai ref. egyházunkban (Prot. Szle, 1892.), Pokoly József: Az első magyar ref. presbyterium keletkezése és szervezete (Uo. 1901.), Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (1911.).