Pongrácz Boldizsár (Liptószentandrás, 1731. nov. 9. – ?, ?) ev. vallású ügyvéd. Tanult 1737-től 1749-ig Nagypalugyán, Lőcsén. Osgyánban és Pozsonyban. Ettől fogva patvaristáskodott, míg 1752. végén Debrecenben ügyvédi gyakorlathoz kezdett. 1758-ban bécsi →ágense lett az ev. egyháznak, de csak 1760 tájáig vitte e tisztet, s azután Pesten folytatott ügyvédséget 1775-ig. Ekkor hivatalt vállalt és később országgyűlési követ is volt. 1796-ban még élt. 1774-ben →felügyelőséget viselt a →Pozsony vármegyei esperességben. Egyháza érdekében általában buzgó tevékenységet fejtett ki, s a következő egyházi érdekű műveket írta: Kreutzberg Amadé egyházi elmélkedései (Szlovák fordításban). (Pozsony. 1783.) Az embernek e világi életben legszükségesebb és leghasznosabb mesterség, azaz: A legnagyobb Krisztusnak e földön megtalálása… (Pest, 1783.) Novum tentamen unionis amore boni publici susceptum. (Regensburg, 1784.)