Pomarius Sámuel (Winzig [Szilézia], 1624. ápr. 26. – ?Lübeck, 1683. márc. 2.) egy ideig magyarországi tanárként működött német ev. püspök. Boroszlóban, Thornban, Oderafrankfurtban és Wittenbergben bevégezve tanulmányait, 1653-tól több helyen lelkészkedett, míg 1667-ben Eperjesre hívták a kollégium igazgatójának. Erre teol. doktorságot szerzett Wittenbergben. Hivatalában lelkes és tevékeny munkásságot fejtett ki, míg 1673 márciusában társaival együtt ki nem kergették a jezsuiták. Ekkor visszatért hazájába, s előbb rendkívüli tanár lett a wittenbergi egyetemen, de innen csakhamar lelkésznek ment Lübeckbe, hol aztán püspök is volt. – Magyarországi tartózkodása alatt megjelent, valamint magyar vonatkozással bíró művei: De veritate religionis lutheranae (2 f.). (Bártfa, 1667–68.) Oratio auspicalis… (Uo. 1668.) (Új kiad. Wittenberg, 1669.) Intimationes et orationes… (Az előbbivel együtt). De examinum scholasticorum dignitate, necessitate et utilitate. (Bártfa, 1668.) De natura peccati originalis (6 f.) I-III. (uo. 1668.) IV-VI. (Kassa, 1669.) (Új kiad. Wittenberg, 1669.) De ecclesia (→Sámbár ellen), I. f. (Bártfa, 1669.), II. f. (Lőcse, 1669.) Theses… e praelectionibus… analysi imprimis et exegesi articuli IV. augustanae confessionis breviter excerptae… (Lőcse. 1669.) Analysis et exegesis articuli I. invariatae augustanae confessionis. (Bártfa, 1670.) Acta tragica deformationis Eperiesiensis. (Wittenberg, 1673.) (Életrajzzal és jegyzetekkel ellátva közrebocsátotta Frenyó Lajos. 1937.) Bewiesener ungerechtester Gewissenszwang… (Uo. 1674.) – üdvözlő verset írt Bayer Jánosnak és a saját Mária nevű leányának a lakodalmára (1672.), →Röser Jakabhoz ennek Magyarországról távoztakor (1672.), úgyszintén gyászverset a Kis Ádám halálára (1671.).