Peucker György (Besztercebánya, ? – ?, ?) ev. tanár. Honi tanulását befejezve, a külföldet is fölkereste s 1673 tavaszán a lipcsei, ugyanez évi szept. 18-án a wittenbergi, 1676 őszén ismét a lipcsei egyetemre ezúttal jogásznak iratkozott be, 1681 őszén pedig a jenai egyetemnek lett hallgatója. Az üldözések miatt egy évtizednél is tovább tartó külföldi tartózkodása után hazajővén, 1686 júliusától →rektor volt szülővárosában, azonban a pápások zaklatásai miatt 1689 tavaszán lemondott állásáról, magányba vonult. – Műveit versekben írta, közülük egyházi érdekűek: Ecclesia praeprimis in Hungaria gravem persecutionem patiens… (Wittenberg, 1674.) Lamenta et soteria hungarica… (Jena, 1681.) Üdvözlő verset írt →Klesch Dánielhez (1675. és 1682.), →Löhner Kristófhoz (1676.), →Gassitius Györgyhöz (1676.), →Lang Mátyáshoz (1676., 1677. és 1679.), →Lani Györgyhöz (1676.), Weixler János Györgyhöz és Majer Jánoshoz (1677.), Nicletius Sámuelhez, Leporini Miklóshoz és Zedeni Istvánhoz (1677.), Pilarik Ézsaiáshoz (1677. kétszer), Grattenauer Kristóf Frigyeshez (1677.), Pilarik Andráshoz (1677.), Löw Andráshoz (1679.), Rosner Mátyáshoz (1679.), →Steller Tamáshoz (1680.), Rathgeb Mátyáshoz (1684.) és →Klesch Kristófhoz (1684.), gyászverset a Gobi János (1679.) és →Sartorius András (1680.) halálára.