Péterfy Sándor (Nemescsó, 1841. aug. (3) 2. – Pándorfalu, 1913. aug. 10.) ev. vallású tanár. 1852-től Kőszegen tanult, s 1856-tól magánúton tanítónak készült, míg 1857-től egy évig segédtanító volt Nagygeresden. Még egyévi nevelősködés után befejezvén tanulását a soproni tanítóképezdében, ugyanott segédtanár, 1861-ben nagy-kanizsai, 1862-ben győri, 1865-ben pesti tanító lett. 1877-ben ugyanott állami képezdei tanárrá neveztetett ki. 1895-ben nyugalomba lépett. – Kiváló buzgalmat fejtett ki a nevelésügyi intézmények, p. ó. az Eötvös-alap érdekében, és sokat dolgozott a pedagógiai irodalomban. – Egyházi érdekkel a P. E. I. L.-ben közlött cikkei és a következő dolgozatai bírnak: →Hetényi János paedagogiai munkáiról. (Budapest, 1886.) Apró képek a prot. egyházi és iskolai élet köréből (P. E. I. L., 1888.). A magyar elemi iskolai népoktatás történetei (2 k.). (Budapest, 1896.) Az 1848. törvényekről és tanügyi eseményekről. (Uo. 1898.) Francke Ágost Hermann. (Uo. 1903.)

Irodalom: Mesterházy Jenő: Megemlékezés P. Sándorról születésének 100. évében (1942.).