Péterfi Károly (Sóvárad, 1790. ápr. 7. – Marosvásárhely, 1873. jan. 23.) ref. lelkész, az előbbinek bátyja. Tanulmányait lelkész atyjának vezetése alatt kezdte, 1803-tól Marosvásárhelyen folytatta s kétévi (1812–14.) nevelősködés után Bécsben végezte. Innen 1815 júliusában lelkésznek ment Marosvásárhelyre, hol 1818 júniusában a bölcsészet tanárává tétetett. 1837-től tordosi pap volt, míg 1848 őszén a lázadó románok elől Szászvárosba menekült. 1850-ben Dévára választatott lelkésznek, majd 1855 februárjában újból Marosvásárhelyen lett lelkész, hol 1867-ben nyugalomba lépett. – A Magyar Tud. Akadémia 1834-ben levelező taggá választotta. – Művei: A tanítónak újabbani elküldettetése (Kibúcsúzó prédikáció, 1818.). (Sárospatak, 1820.) Az igaz filozófus kharaktere (Székfoglaló beszéd 1818.). (Debrecen, 1820.) Az Istennek országa… (Zsinati prédikáció Marosvásárhelyen, 1827.). (Nagyenyed, 1830.) Filozófusok és filozófia históriája (I. k., a többi kéziratban maradt). (Marosvásárhely, 1833.) Alapfilozófia. (Nagyenyed, 1841.) Az emberi élet valósága és hiábanvalósága (Gyászbeszéd br. Naláczi István felett). (Kolozsvár, 1844.) Egyháztól búcsúzó beszéd… (Marosvásárhely, 1867.) Közönséges és alkalmi egyházi beszédek. (Uo. 1871.) Gyermekeim kegyeletes emlékeztetése néhai édesanyjok Böszörményi Máriára. (Uo. 1871.) Egyesség állam- és egyházban (Prédikáció). (Uo. 1871.) Kéziratban is igen sok munkája maradt. – Apósa volt →Koncz Józsefnek.

Irodalom: Kiss Áron: P. K. élete és munkái (M. Ph. Szle. 1882.), Koncz József: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896.), Kristóf György: P. K. esztétikája (1934.).