Péterfi Dénes (Középajta, 1851. aug. 30. – Kolozsvár, 1925. máj. 15.) unit. esperes. Tanult Székelykeresztúron és Kolozsvárt, hol 1873-ban végezte a teológiát. Kolozsvári →káplánságról ment 1874 őszén külföldre, hol a londoni unit. →teol. akadémián két évet töltött. Hazatérve, még 1876-ban lelkész és egyszersmind →teol. tanár lett Kolozsvárt. A →kolozsdobokai egyházkör 1877-ben jegyzővé, 1908-ban →esperessé választotta. 1911 szeptemberében nyugalomba vonult. – Kiváló szónok volt, kinek prédikációi, imái, agendái többnyire a →Ker. Magvetőben jelentek meg, melyet 1878-tól 1910-ig szerkesztett is. Ugyanebben közölte számos másféle, többnyire vallásbölcsészeti dolgozatát is. – Nagyobb tanulmányai és külön kiadott művei: Ima és prédikáció →Dávid Ferenc emlékünnepén. (Kolozsvár, 1879.) Az új kijelentés (Ker. Magvető, 1881.). Az unit. kereszténység megtartása (Prédikáció). (Kolozsvár, 1882.) Darwinismus (Ker. Magvető, 1882–85.). Keresztény egység (Prédikáció). (Kolozsvár, 1883.) Az ember kötelességei és jogai (Marion H. után átd.). (Uo. 1888.) A bibliai csodák tárgyalása a vallásos oktatásban (Ker. Magvető, 1888.). A stundisták és az orosz egyház (Uo. 1892.). Ami a vallásban változó és maradandó. (Kolozsvár, 1896.) Isten és lélek (Armstrong után angolból). (Uo. 1898.) Hinduismus vagy kereszténység (Ker. Magvető, 1899.). A Jézus asztalánál (Beszédek, imák). (Kolozsvár, 1900.) Chrysostomus két beszéde (ford.). (Uo. 1905.) Unitárius kereszténység (Prédikációk). (Budapest, 1907.) A modern katholikusok felelete a pápai encyklikára (Ker. Magvető, 1908.). Jézus Krisztus (Parker után ford.). (Kolozsvár, 1925.) – úgyszintén a Derzsi János temetésén (1893.) és Erzsébet királyné emlékére (1898.) tartott beszédei. – Sógora →Péchy Árpádnak.

Irodalom: Gál Kelemen: P. D. (1925.).