Péterfi Albert (Sóvárad, 1800. jún. 24. – Bukarest, 1850. márc. 29.) ref. lelkész. Tanult Marosvásárhelyen, 1819-től Debrecenben, hol 1824-ben →köztanító, majd →contrascriba, 1827 őszén →senior lett. 1828-ban külföldre ment, hol több egyetemen, főleg a göttingenin időzött. Hazatérve, 1830-ban teol. tanár lett Nagyenyeden, hol egyik tiszttársával, →Szász Károllyal oly heves viszályba keveredett, hogy a →főconsistorium 1840-ben jónak látta áttenni Székelyudvarhelyre. Ám az itteni tanszéket nem fogadta el, s így hivatal nélkül kellett élnie székelyföldi barátainál, jóllehet 1842 novemberében megválasztatott felvinci pappá, de ezt az állását nem foglalhatta el. 1848-ban végre Bukarestbe ment lelkésznek. – Jeles és szorgalmas író volt, kinek a P. E. I. L.-ban közölt cikkein, a Salamon-féle „Erdélyi Prédikátori Tár”-ban és a →Török Pál által kiadott „Egyházi beszédek” közt megjelent prédikációin és imáin kívül a következő egyházi művei jelentek meg: Az erkölcsi és polgári… szabadság természete, kifejtve… I. Ferenc születése ünnepén… (Nagyenyed, 1835.) Az igazi vallásos ember (Gyászbeszéd I. Ferenc emlékére). (Uo. 1835.) Az igaz liberalizmus (V. Ferdinánd születése napján prédikáció). (Uo. 1836.) Carmen saeculare ad primum festum Academiae Georgiae Augustae… 1837. (Uo. 1840.) Egy szó a maga helyén (Századunk. 1841. Átvéve →Fáy András „Óramutató” c. műve 3–15. lapjaira is). Másik szó a maga helyén. (Pest, 1842.) A Pesten felállítandó prot. főiskola tanítási rendét illető tervezet (Pályamunkák II. k.). (Kecskemét, 1843.) A tudományoknak egyéb ágait is több munkában tárgyalta. – Unokaöccse volt Antal Jánosnak és másodfokú sógora Bodola S.-nek.

Irodalom: A nagyenyedi ev. ref. főiskolában mutatkozott események nyilvános előterjesztése (a főconsistorium által, 1842.), Varga Zoltán: Szász Károly és P. A. (1943.).