Péter Mihály (Deregnyő, 1867. máj. 12. – Rimaszombat, 1932. dec. 30.) ref. püspök. A gimnáziumot Sárospatakon végezte 1886-ban, a teológiát ugyanott és Pápán 1890-ben. Azután →káplántanító volt Nagyráskán, 1893-tól helyettes lelkész Kisazarban, hol 1895-ben lelkésznek választották. Innen 1902 tavaszán Gálszécsre ment papnak. 1901 végén főjegyzővé tette a →felsőzempléni egyházmegye, 1912 tavaszán aljegyzővé a →tiszáninneni egyházkerület, melynek 1917-ben zsinati póttagja is lett. A →szlovenszkói tiszáninneni egyházkerület 1920-ban tanácsbírájává, 1924-ben főjegyzőjévé, 1930-ban püspökévé választotta. Ekkor Rimaszombaton foglalt el lelkészi állást. – Számos cikket írt vármegyei lapokba, meg egyházi közlönyökbe. Nagyobb dolgozatai és külön kiadott művei: Egyházi beszéd (A kisazari templom újítási ünnepélyén). (Sátoraljaújhely, 1894.) Az egyházfegyelemről (P. E. I. L., 1900.). Lónyay Zsigmond. (Sátoraljaújhely, 1902.) Adatok a gálszécsi ref. egyház történetéhez. (Uo. 1903.) A hazai tót ref. →énekeskönyv története (Prot. Szle, 1913.). A hazai ref. tótok vallásos könyvei (Uo. 1913.). →Gálszécsi István és működésének első nyomai (Uo. 1913.). Gálszécsnek és vidékének egyházi hanyatlása (Uo. 1913.). Papi dolgozatok. I. k. (Debrecen, 1914.), II. k. (Losonc, 1927.) Az Úr dicsér és int (Reformáció-ünnepi prédikáció). (Sárospatak. 1917.) A magyar ref. lelkipásztor a történelemben. (1925.)