Basire Izsák (Rouen, [Franciao.], 1607. – ? [Anglia], 1676. okt. 12.) anglikán lelkész. 1627-ben Leidenben tanult, honnan Angliába menvén, 1636-tól egymásután több helyen viselt papságot. Az I. Károly ellen kitört forradalom idején 1647-ben a király iránti hűsége és episzkopalizmusa miatt el kellett hagynia új hazáját. Külföldi bolyongásai közben, miután különféle foglalkozásokat űzve Európának több országában megfordult, 1653-ban Konstantinápolyba került, hol a galatai reformátusok lelkésze lett. Itt ismerkedett meg Barcsay Ákossal, ki Erdély képében járt ott. Ennek közbenjárására hívta meg II. Rákóczy György a →gyulafehérvári kollégium tanárául még 1654-ben, de csak 1655 márciusában foglalhatta el állását. Tanári hivatalát buzgalommal, de csekély sikerrel tölté be. 1656-ban teol. vitát állott ki egy lengyel jezsuitával. A kollégium új szervezetéről tervet készített. Kiváló szerepet játszott a politikai életben. Mint a fejedelemnek tántoríthatatlan híve és bizalmas tanácsadója, annak megbízásából több fontos politikai iratot fogalmazott, így p. o. a Barcsayt pártoló Bethlen János „Innocentia Transsylvaniae” c. művére írt válasz szintén az ő műve. Angliából való távozásának keserű emlékei arra indították, hogy nyíltan kikeljen a magyar ref. egyházban mindinkább terjedő presbyterianus elvek ellen. Hogy →Apáczainak el kellett hagynia Gyulafehérvárt, eredetileg egyedül neki tulajdonítható. Ezzel tartott nyilvános vitatkozása után tollal is folyt közöttük a harc, de egymás ellen írt műveik nem jelentek meg. Zsinatokon is folytatta az elve melletti küzdelmet. Rákóczy bukása őt is bujdosásba vitte, s ennek halála után nem is soká maradt Magyarországon. Az egyre növekvő zavar láttára 1661-ben számos ingóságát, még kéziratait is hátra hagyva, újból Angliába ment, hol II. Károly visszahelyezte korábbi hivatalába. – Teol. munkássága csekély értékű, de magyar prot. egyháztörténeti szempontból érdekesek gyulafehérvári tanárságában írt következő művei: Congratulatio publica… (Gyulafehérvár, 1656.) Triumviratus, sive Calvinus, Beza et Zanchius pro episcopatu. (Uo. 1656.) Schema primum generale sive forma studiorum albensium. (Uo. 1657.) Gyulafehérvári székfoglaló értekezése is megjelent, de nem maradt fenn.

Irodalom: Kropf Lajos: B. I. kéziratainak történetéhez (Magyar Könyvszemle, 1886.), Nagy Gyula: Adalék B. I…. könyvtárához (Uo. 1883.) Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (1911.), Uő.: Az erdélyi reformátusok 1656-iki marosvásárhelyi közzsinata történetéhez (Erdélyi Múzeum, 1910.). Levelezései a Történelmi Tár 1895. évi folyamában.