Perneszi Zsigmond (Osztopányi) (?, ? – ?, ?) ref. vallású nemes, ki mint →Apafi fejedelem udvarmestere működött, s valamikor 1715 és 1721 között halt meg. Rendesen az udvarnál tartózkodott, de közben is, azután is Királyfalván lakott. Magyarországon is voltak birtokai, melyeken szintén megfordult. Néhány évig →gondnoka volt a →marosi egyházmegyének, meg a marosvásárhelyi egyháznak. Kiváló részt vett az országos ügyek intézésében is, de különösen az egyházi irodalom terén tette nevét maradandóvá. – Művei: A kegyes léleknek lelki vigasztalást szerző idvesség paizsa (Avenarius János után ford.). (Kolozsvár, 1676.) (II. kiad. Lőcse, 1693.) Az Isten anyaszentegyházában lelkiharcot tartó vitézeknek lelki sebök fájdalmát enyhítő lelki flastrom. (Kolozsvár, 1678.) Világi bujdosó életünknek kedves útitársa. (Nagyszeben, 1709.)