Perlaki Gábor (Gergelyi, 1732. márc. 16. – ?Nemesdömölk, 1786. jan. 29.) ev. püspök, az előbbinek bátyja. Miután tanulmányait Sopronban és Pozsonyban elvégezte, a külföldet is fölkereste s 1754-től Helmstedtben, Göttingenben és Tübingenben gyarapította ismereteit. Hazájába visszatérve, 1757-től Sárszentlőrincen, azután Várpalotán, 1765-től Nemesdömölkön lelkészkedett, s ez utóbbi helyen már ettől az évtől →alesperesi tisztet is viselt a →kemenesaljai egyházmegyében. A →dunántúli egyházkerület 1771. máj. 9-én püspökké választotta. – Műve: Az Isten akaratján való megnyugvás… (Gyászbeszéd Vittnyédy Jánosné Unger Terézia felett). (Sopron, 1772.) Van még beszéde és több imája kiadva, úgyszintén a Csiba Mihály (1780.) és Vidos Sándorné Fodor Erzsébet (1780.) halálára írt gyászverse.

Irodalom: Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza (1905.).