Perényi Péter (?, 1502. – ?, 1548. jan.) a reformációhoz csatlakozott főnemes, az előbbinek atyja. Már 1519-ben temesi ispán és temesvári főkapitány, ugyanez évben koronaőr, majd erdélyi vajda és Abaúj vármegye főispánja, végül I. Ferdinánd kancellárja volt. A két király között néhányszor változtatta pártállását, sohasem anyagi előny nélkül. A róm. kat. egyházi javak elfoglalásában a legnagyobb mértékben részt vett. Miután abba a gyanúba esett, hogy török főhatóság alatt magának akarja megszerezni a koronát, 1542-ben elfogatta Ferdinánd, s szinte holtáig fogságban tartotta. – A harmincas évek közepe tájától volt híve a reformációnak, melynek javára adatta ki a →Gálszécsi István (1536.) és Bencédi →Székely István (1538.) →énekeskönyveit. Alkalmilag védelmére kelt a hitükért zaklatott protestáns lelkészeknek, de cselekvőleg és kezdeményezőleg óvakodott közreműködni a protestantizmus diadala érdekében, még rendes lakóhelyén, Sárospatakon is. Sőt vallási felfogása sem volt mentes némely róm. kat. maradványoktól. Egy ilyenért távolította el maga mellől 1540 körül egymás után két udvari papját és záratta el néhány napra a sátoraljaújhelyit. Fogságában bibliai történetekhez illusztrációkat készíttetett s concordantia-szerű, németre fordított versekbe foglalta tartalmukat. (Közölve Marton alább említett művében.)

Irodalom: Marton János: A sárospataki ref. főiskola története (I. f. 1931.), e könyv bírálata Zoványi Jenőtől (Szekfü és társai történetírása, 1938.).