Pelsőci Kovács János (Pelsőc, 1672. – Magyarigen, 1749. jan. 18.) ref. püspök. Tanulmányait szülőhelyén, 1681-től Rimaszombatban, 1686-tól Debrecenben, azután Miskolcon, 1691-től Gyulafehérvárt végezte. Miután egy ideig →káplánkodott, 1697 őszén külföldre indult, s ez évi dec. 24-én Oderafrankfurtban, 1698 tavaszár. Utrechtben, 1699. febr. 28-án Leidenben, 1699. szept. 2-án Franekerben lépett az egyetemi hallgatók sorába. 1700 őszén tért vissza hazájába, hol előbb Keresztesi Sámuelnek udvari papja, 1702 márciusában felsőszentmihályi, két év múlva magyarigeni lelkész lett. 1717-ben a →gyulafehérvári egyházmegye →esperessé, 1740-ben az →erdélyi egyházkerület egyszersmind →generalis notariussá választotta. Mint ilyen, 1748. nov. 27-én a püspökségre következett, de halála miatt nagyon kevés ideig viselhette tisztét. – Művei: Dissertatio… tremendum vindictae divinae monumentum in perennem memoriam Ananiae et Sapphirae… miraculose erectum exhibens (2 r.). (Utrecht, 1699.) De votivo Pauli anathemate ad Rom. IX. 3. (2 r.). (Leiden, 1699.) Úr Jézus szolgáinak… (Gyászbeszéd →Bonyhai Simon György felett). (Kolozsvár, 1738.)