Bartók Jenő (Sárközújlak, 1869. júl. 4. – ?, 1953. márc. 2.) ref. lelkész. Tanult Debrecenben, hol 1890-ben végezte a teológiát. Ekkor Kolozsvárt az egyetem bölcsészeti szakára iratkozott be s 1891 őszétől egyúttal →káplánkodott. 1894 őszén külföldre ment s 1895 január végétől a hallei egyetemnek volt hallgatója. Még ez évben hazatérve, debreceni gimn. h. tanár, 1897 májusában pedig nyíregyházai lelkész lett. 1892-ben Kolozsvárt bölcsészetdoktorságot, 1896-ban Debrecenben teol. m. tanári képesítést szerzett. 1932-ben és 1939-ben zsinati póttaggá választotta a →tiszántúli egyházkerület. 1944-ben nyugalomba ment. – Egyik szerkesztője volt az 1889–90. tanévben a debreceni hittanszaki önképzőtársulat Közlönyének. Cikkei jelentek meg a Prot. Közlönyben. – Művei: A teológiai idealismus metaphysikai főbb eszméi… (Kolozsvár, 1893.) A német theologia (Prot. Közlöny, 1894–5.). Az óhéber vallásos irodalom nagy alakjai. (Debrecen, 1896.) Jézus gondolatai az Isten országa jövőjéről. (Uo. 1896.) Csendes órák (Ker. tanítások a szentírásról). (Nyíregyháza, 1900.)