Bartók György ifj. (Nagyenyed, 1882. aug. 3. – *Budapest, 1970. nov. 26.) ref. vallású egyetemi tanár, az előbbinek fia, Nagyenyeden kezdett tanulni. Tanulását Szászvároson és Kolozsvárt folytatta s a teológiát az utóbbi helyen 1900–1904-ben végezte. Miután az 1904–5. tanévet a kolozsvári, a következőt német egyetemeken töltötte, az 1906–7. tanévben gyakorló tanár volt Kolozsvárt s ezalatt szerzett bölcsészetdoktorságot és középiskolai tanári oklevelet. 1907 szeptemberében helyettes, novemberében rendes tanár lett a nagyenyedi gimnáziumban, 1909 szeptemberében pedig Kolozsvárra ment teológiai tanárnak az újszövetségi tanszékre. 1908-ban Sárospatakon teol. 1912 tavaszán Kolozsvárt egyetemi m. tanári képesítést szerzett. 1917-ben a kolozsvári egyetemre a bölcsészet nyilv. rendes tanárának neveztetett ki, s e tanszéket 1920 után Szegeden töltötte be, míg 1940-től ismét Kolozsvárt működött, 1944 után pedig Budapesten, nyugalomba léptéig. Vallástudományi tárgya vagy vonatkozása a következő műveinek van: Elmélkedések az üdv evangéliumáról (Menegoz után ford.). (Kolozsvár, 1902.) Schopenhauer erkölcstana (Prot. Szle. 1905.). Németországi levelek. (Kolozsvár, 1906.) Az akaratszabadság problémája. (Uo. 1906.) A szabad akarat problémája és a büntetőjog (Erdélyi Múzeum, 1907.). Jakab levele. (Kolozsvár, 1908.) Kálvin mint paedagogus (Prot. Szle, 1909.). A vallás és a modern kultúra (Ref. Szemle, 1909.) Az újszövetségi görögség nyelvtana. (Kolozsvár, 1909.) A vallástudomány tárgya és módszere. (Uo. 1910.) Gr. Széchenyi István gondolkozása. (Uo. 1910.) →Köteles Sámuel élete és philosophiája (Athenaeum, 1910.). →Mihályi Károly élete és philosophiája (Uo. 1910.). Az új-szövetség iratainak theologiai gondolatai (U.o. 1911.). Az erkölcsi érték philosophiája. (Kolozsvár, 1911.) →Böhm Károly tana és személyisége. (Uo. 1913.) →Erdélyi János gondolkozása. (Uo. 1914.) Renaissance és reformáció (Prot. Szle, 1914.). A szabadság mysteriuma (Uo. 1914.). Schleiermacher olvasása közben (Uo. 1915.). A vallás problémája napjaink bölcseletében (Uo. 1915.). A reformáció erkölcsi felfogása. Luther, Zwingli és Kálvin (Uo. 1916.). Az újszövetség vallása („A mi vallásunk” c. könyvben). (Kolozsvár, 1918.) Petőfi lelke. (Budapest, 1922.) A philosophia lényege. (Szeged, 1924.) Kant és a protestantismus (Prot. Szle. 1924.). Kant, (Kolozsvár, 1925.) Az erkölcsi értékeszme története (2. k.) (Szeged, 1926–35.) Böhm Károly. (Budapest, 1929.) Kant ethikája és a német idealismus erkölcsbölcsészete. (Uo. 1930.) Az „Eszme” philosophiai vizsgálata. (Uo. 1930.) Forradalom és reformáció. (Szeged, 1932.) Demokritos tana az erkölcsi értékről. (Uo. 1932.) A középkori és újkori filozófia története. (Budapest, 1935.) A serdülő és az ifjú Nietzsche (Prot. Szle, 1935.). A metaphysika célja és útjai. (Pápa, 1935.) Descartes sorsa Magyarországon. (Kecskemét, 1938.) Sajtó alá rendezte Böhm Károlynak „Az ember és világa” c. művéből az V. kötetet („Az erkölcsi érték tana”, 1928.). – Sógora volt →Ravasz Lászlónak.